Aranypénz

Üdv nálunk! Egy blog a nemesfémekről, numizmatikáról, befektetésekről, a pénzvilág összefüggéseiről. Minden, ami ezüst, vagy arany... Az internetes napló házigazdája Koncsek Krisztián jogász, újságíró.

Az arany napi árfolyama

Gold Chart

Utolsó kommentek

Címkék

2011.04.04. 10:43 aranypenz.blog.hu

Olvasói levél a Zeitgeist-kritika kapcsán

Egy ismerősöm emailben fejtette ki a véleményét a Zeitgeist: Moving Forward című filmről írt kritikámmal kapcsolatban. Dőlt, piros betűkkel olvasható az álláspontja, állóval az enyém.
 
(...)Nem értem, hogy miért kell kötelezően egy liberális cinizmusra hajazó odaszólással lerántani a helyes meglátásokat. 
 
Nem hiszem, hogy cinikusabb lettem volna; mint amennyire ők demagógok. Én nem nyilvánítottam senkit agyilag sérültnek, a filmben megszólalók igen.
 
A mondanivaló lényege szempontjából teljesen mindegy, hogy Magyarország speciálisan mennyire szorul importra, mennyire nagy a munkanélküliség. 
 
Igazad van, a Zeitgeist szerzői globálisan szemlélik a helyzetet. Viszont ők egy olyan országban élnek, ahol a munkanélküliség elenyésző. Nekik mások a problémáik. Viszont magyarként meg kell jegyeznem, hogy nálunk némi GDP-növekedés valószínűleg együtt járna a munkanélküliség csökkentésével.  
 
A GDP-varázsszó meg abszolút irreleváns. 
 
Nem állítom, hogy varázsszó. Azért mérjük, mert mérhető.
 
A többi elemző szakaszra is igaz ez. Jó meglátások, de kényszeresen nyakon öntve olyan partikuláris „kukacoskodással”, ami a lényeg helyett a részletekre viszi a figyelmet. 
 
Én már csak ilyen kukacoskodó vagyok. Vállalom. Összességében viszont továbbra is javaslom, hogy a filmet nézze meg, akit érdekel a téma.
 
Az a mondás, hogy az „ördög a részletekben rejlik” nagyon igaz. Csakhogy a következtetés a liberális tudományos elemzéseknél mindig az, hogy ezért minél inkább specializálódnunk kell. Paradox módon épp így válik az ember az „ördög” által megvezetve, s veszik el az erdőben, miközben egy fára fókuszál, s közben az egészet szem elől téveszti. 
 
A „spórolás” kérdésénél szintén, mintha félrefutna a kritika. A Zeitgeist szerintem nem arra utalt, amit kikerekítettél belőle. Itt nem az a kérdés, hogy silány árukat hozunk-e létre, hanem, hogy a legyártott termék élettartalma tudatosan rövid-e, avagy sem. Az ember körül lévő használati eszközök (mobil telefon, porszívó, autó stb.) nem hosszú életűek. Még az úgymond minőségiek sem. 
 
Elismertem, hogy ebben a Zeitgeistnak igaza van. Azt tettem hozzá, hogy a technológiai elavulás bizonyos tartós fogyasztási cikkeknél – autó, mobiltelefon, számítógép – megelőzi az élettartam lejártát. Ezeket a termékeket nem a gyenge minőség miatti állagromlás okán cseréljük le – már, aki –, hanem mert a reklámok elhitetik velünk, hogy nekünk egy új termékre van szükségünk: gyorsabb autóra, gyorsabb számítógépre, több megapixeles fényképezőre, nagyobb-laposabb tv-re, „okosabb” telefonra. Viszont sok termék valóban kényelmesebbé teszi az életünket. Feltétlenül említeni kell a divat szerepét, ami nemcsak a ruházatra értendő; ami divatjamúlt, azt lecseréljük, minden további ok nélkül.
 
Elég, ha csak a régi korok eszközeire gondolunk, amelyeket állandóan meg lehetett újítani. A konfekció szemlélet ugyanis nem teszi lehetővé, hogy egy márkás, drága cipőt megjavíts, vagy egy márkás, de konfekciós öltönyt bővíts, szűkíts.
 
AZT KELL LÁTNOD, HOGY LOUIS VUITTON UGYANÚGY EZT A KONFEKCIÓSZEMLÉLETET KÉPVISELI MINT EGY KÍNAI BÓVLI. Ugyanaz a kategória. Amit te minőséginek mutatsz be az nem minőségi, hisz Louis Vuitton nem minőségi tradicionális szemszögből. 

A minőség a mestermunkánál kezdődik, ami nem lehet konfekció. 
 
Pedig a Vuitton éppen így indult, a XIX. században még a mestermunkát képviselte. Viszont mára – tudtommal – már nem kézzel készülnek a termékek, hanem nagyüzemben. Ettől függetlenül nem tartom gagyinak, rossz minőségűnek, bár kétségtelen, hogy az árképzés során a "sznob-faktornak" is van jelentősége. 
 
Itt arról vitatkozunk, hogy olcsón gagyi konfekciót adjunk, el, vagy drágán gagyit. Megint ott vagyunk, mint a facebook like-olós kultúrájánál. 

Ez nem alternatíva. Itt a választás nem az, hogy kínai gagyi, vagy a sznoboknak való Louis Vuitton.

Kihagyod a harmadik tényezőt, a kézműves mesterembert, akiből egyre kevesebb van, aki méretre megcsinálja neked a cipőt vagy a táskát, amit aztán ki is tud javítani. Mivel azonban nem konfekció, ez nem illik a mai világgazdaság szemléletébe, hisz itt a cél, a minél gyorsabb csere.
 
Nem látom ennyire borúsnak a helyzetet. El lehet adni a manufakturális árut is, bár többnyire magas áron, luxustermékként. 
 
Itt a fontos rész:
„...Más szóval a globális piaci rendszer azon a feltevésen alapszik, hogy mindig lesz elég termékkereslet társadalmunkban ahhoz, hogy elegendő pénz áramoljon körbe olyan ütemben, mely képes fenntartani a fogyasztás folyamatosságát. És minél gyorsabb a fogyasztás üteme, annál nagyobb az úgynevezett „gazdasági növekedés”. (…) Szóval, hogyan is lehet az a rendszerünk, amely egyre nagyobb ütemű fogyasztást követel, bármivel is takarékos, „gazdaságos”? (…) A piaci rendszer célja valójában épp ellenkező azzal, amit egy valódi gazdaság képviselne, amely nem más, mint a szükségletek kielégítésére alkalmas anyagok termeléséhez és elosztásához használt javak hatékony és figyelmes kezelése. (…) Egy véges bolygón élünk, véges erőforrásokkal.
 
Ezzel a gondolatmenettel viszont valóban azonosulni tudok. A gazdasági fejlődést a GDP növelésében látjuk, pedig egységnyi mennyiségű lakosnak egységnyi mennyiségű szükségletei vannak. Éppen emiatt fog újabb és újabb válságokat generálni a rendszer. A termelés növelésével nem feltétlenül teremtünk valódi értéket, legfeljebb a környezetünket tesszük ki felesleges terhelésnek. Magyarországon persze összetettebb a helyzet, hiszen mi seregnyi szükségletből importra szorulunk, illetve problémát jelent a munkanélküliség; amire a GDP-növelés rövidtávú megoldást biztosíthat, de ne térjünk el a tárgytól!
 
EGYVALAMIT FELEJTETTÉL KI: Amit Marx is a Tőke című munkájában. Mégpedig azt, hogy az ember szükségletei a végletekig heccelhetők. Pont.
 
Akár bele is írhattam volna. Kihagytam, de ez nem jelenti azt, hogy nem értek vele egyet, pont ellenkezőleg.

És ezzel a mondattal az egész kommunista utópia dől.
 
Olyan ugyanis nincs, hogy a termelési javakat mindenki szükségleteinek megfelelően elosszuk. A szükségletek, az igények ugyanis mindig növelhetőek a megszerzendő tárgyak iránti vágyakkal. Az USA-ban volt egy felmérés. Az 50-es években hatalmas fellendülés volt a háború utáni konjunktúrában a lakossági fogyasztás területén. Az emberek jólétérzése mégis csökkent a 60-as évek elején. Miért? Mert a fogyasztási termékek köre is egyre bővült, a jóléthez elképzelt megszerzendő tárgyak köre bővült, illetve a körülmények is. Már nem elégedtek meg azzal, mint korábban.

Magyarországon ez 90 után jött elő. Az ember minél komplexebbé teszi életét, annál bonyolultabbá válik fenntartása. 
 
„A legszerényebb háztartási alkalmazott is felháborodottan tiltakozna, ha olyan fűtéssel, világítással, fekvő- és mosdóalkalmatossággal ellátott szobát kínálnának neki, amilyen Goethe titkos udvari tanácsos vagy akár Anna Amália weimari nagyhercegnő számára teljesen megfelelt volna.” – Konrad Lorenz (1972). Azért mérünk egzakt mutatókat (GDP etc.), mert a jólét és a boldogság szubjektív.
 
A háború előtt egy parasztgazdaság s ma egy gazda életét vessük össze. Nagyapám nem érti, hogy unokatestvérem 4x annyi földön, s 4x annyi jószággal, s terménnyel hogy nem tudja fenntartani magát hitel s mezőgazdasági támogatás nélkül, mikor ő a Horthy korszakban nemhogy hitelt nem vett fel, de teljesen ÖNFENNTARTÓ TUDOTT LENNI. A paradicsomot mind le tudta adni, ahogy a pulykákat is. 1938-ban Londonba ment a magyar paradicsom a kecskeméti felvásárlóktól, ahogy a pulykák is minden ősszel. Kiszámíthatóbb volt akkor a mezőgazdaság. Egyrészt volt piac, másrészt nem volt olyan túltermelés. És az áruk is minőségibbek voltak. Ma túltermelés van az EU-ban, s a piac nyomja lefelé az árakat. 
 
Miközben az áru egyre silányabb, a földek s a jószágok egyre tartalmatlanabbak. PARADOX MÓDON VISZONT A MÉRETÜK NAGYOBB. Magyarul a mennyiség nagyobb. Óriás zöldségek, egyesek (Holland) injekciós táppal, és az intenzív termelésnek köszönhetően teljesen laboratórium körülmények közt. Illetve hibrid húsmarhák, és felpumpált , vizes húsú dán sertések.

Ördögi kör.
 
A "bio" méregdrága, hisz hosszabb időbe telik, s több természetes takarmányba. Oda jutott az ember, hogy a mesterséges lett az olcsó, s a természetes drága. Ma a természetes, organikus gazdaság nem kifizetődő. Amennyiben versenyre akarna kelni a mennyiséggel. Azonban nem is kell.

Az önfenntartás lényege a minőségi szemlélet. Azonban nem a "minőségi" konfekciószemléletről bezsélek, mert az a kínai gagyi, s a Louis Vuitton méregdrága sznob-gagyi esete.

A mennyiség uralma s az idők jelei azt mutatják, hogy a minőségi szemlélet a kézműves önfenntartó szemlélet "nem kifizetődő". Persze csak akkor, ha versenyezni akar a mennyiséggel. Azonban nem kell. Hiába kényszerít.

Üdv XY

Szólj hozzá!

Címkék: gdp levél zeitgeist louis vuitton moving olvasói forward


A bejegyzés trackback címe:

https://aranypenz.blog.hu/api/trackback/id/tr712798221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.