Nemrég a nagy vihart kavart Zeitgeist című film harmadik részéről írtam, s most ismét egy filmet vettem górcső alá. Egyelőre nem szeretném mozis bloggal folytatni, de van egy-két alkotás, ami mellett nem lehet elmenni. Ilyen az Inside Job is.

Charles Ferguson idén ezért az alkotásáért Oscar-díjat kapott. A narrátor neve is ismerős lehet, ugyanis nem más, mint Matt Damon adta a hangját ehhez a munkához.

A film a 2007-2010 közötti  válságot mutatja be. (Legalábbis az amerikai szakirodalom szerint már 2010-ben véget ért, nálunk szerintem még nem).

Sokkal jobban tetszett, mint a korábban már ismertetett Korszellem-trilógia; kevesebb részletbe tudtam belekötni. A Zeitgeisttel szemben itt megpróbálták megszólaltatni a másik felet is; amit újságíróként csak helyeselni tudok. Bár volt, aki nem volt hajlandó nyilatkozni, mint például Alan Greenspan.

Minden részletet kidolgoztak: animációkkal és infografikákkal mutatták be a CDO (collateralized debt obligation)-, illetve a CDS (credit default swap)-ügyleteket, amelyek hozzájárultak a recesszióhoz.

Külön tetszett, hogy felhívták a figyelmet a három nagy hitelminősítő (Moody’s, Standard & Poor’s, Fitch) válság során tanúsított tevékenységére. Több cégre ugyanis dupla A-minősítést adtak a válság előestéjén; utólag pedig széttárták a karjukat, mondván: nem vállalják a felelősséget, korábban csak a véleményüket közölték. Láthatjuk, miért is kell fenntartásokkal kezelni a hitelminősítéseket.

Feltették ezt a kellemetlen kérdést is: vajon reális-e napjainkban a vezető bankárok keresete. A választ Simor András figyelmébe ajánlom…

Természetesen volt, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet. Kamera elé ültettek egy hölgyet, aki azt állította, hogy a neki dolgozó prostituáltak gyakran a Wall Streetről szerzik ügyfélkörüket. Na, ezt nem kellett volna. Én speciel nem brókerszféra magánéletére vagyok kíváncsi, hanem a válság körülményeire. Azonban úgy tűnik, hogy ilyen – úgynevezett pikáns, szerintem lényegtelen – ügyekkel nagyobb nézettséget lehet teremteni a filmnek.

Kicsit furcsának találtam George Soros megszólaltatását. A 2007-2008-as eseményekhez valószínűleg nem volt köze - igaz ugyan, hogy nyert rajtuk -; ám meglehetősen rossz hírre tett szert 1991-ben a font bedöntésekor, 1997-ben pedig az ázsiai pénzügyi válság idején. Neki a riporter sokkal érdekesebb kérdéseket is feltehetett volna.

Kiváló alkotás: informatív, logikus, követhető, részletes. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a pénz világa. Kötelező darab.

Koncsek Krisztián

A film előzetese: