Sok száz éven keresztül szinte változatlan volt az arany ezüsthöz viszonyított árfolyama. A London Fixinget megelőzően ugyebár más viszonyítási alapot nehezen találunk, ha a régi idők vagyoni viszonyait kívánjuk feltérképezni.
Az alábbiakat a Pallas Nagy Lexikonában (1896) találtam:
„Az asszir királyok idejében az ezüstnek aranyhozi viszonya 1: 13 1/3 volt, Hérodotos szerint a persa királyok idejében 360 arany talentom 4680 ezüst talentomnak felelt meg, tehát a viszony 1:13-hoz; úgy látszik ő kerekszámot vett, mert a régi persa pénzek is 1: 13 1/3 viszonyra vallanak. Azok a görög irók, akik a peloponnézusi háboru és Nagy Sándor uralkodásának ideje között éltek, az ezüst és arany viszonyát 1: 13 1/3 és 1:11 1/3 közöttinek mondják. Nagy Sándor persa háboruja után a zsákmányolt arany révén ez a viszony 1: 10-re szállt le: Egyiptomban a Ptolemaiosok alatt a két fém viszonya 1: 12,5 volt.
Rómában Kr. e. a VI. és VII. századtól kezdve 1: 11,91-hezi viszony állott fönn; ezt az állandóságot megzavarta Julius Caesar idejében a Galliából szállított arany. Ekkor 1:8,93-hozi viszony keletkezett, de csakhamar helyre állt a rendes állapot, mert már a császárok idejében 1: 11,30 és 1: 12,20-hozi viszonyt találunk. Nagy Konstantin (330. Kr. u.) idejében már 1: 14,40 és 422. Kr. u. 1: 18-hoz volt e két fémérték viszonya; ami meglehetősen abnormis állapotra vall. (Megj.: szerintem Dacia feladásával csökkent az arany a birodalomban; az adatok azért is figyelemre méltóak, mert a császárok folyamatosan kisebb nemesfémtartalmú aranypénzeket verettek).
A középkorban az ezüst és arany viszonya 1: 12-höz volt (864-ben), ez a viszony a Sachsen-Spiegel szerint még a XIII. században is megvolt, sőt csekély ingadozással még a XIV. és XV. században is ugyanaz maradt. A lübecki számítás szerint a viszony 1351-ben 1:12,3, 1375-ben 1:12,4, 1411-ben 1: 12,0 és 1455-ben 1: 12,2 volt. Angliában 1104-1464-ig 1: 9 - 1: 10 100/578, Franciaországban 1338-1488-ig 1: 11-1:12,61, Olaszországban 1252-1495-ig 1:9 3/8 - 13 29/47 volt a két fém viszonya. Az amerikai aranymezők és bányák fölfedezése ezen a viszonyon nem sokat módosított. (Megj.: dehogynem, pont az amerikai ezüst beáramlásával van összefüggésben az XVII. sz-i esése).
A XVI. században az átlagos viszony 1: 10:31 volt, így Zsigmond királyunk idejében az ezüst és a színarany viszonya 1: 11-re tehető. (Megjegyzés: ezt nem értem, Zsigmond ugyebár 1437-ig uralkodott, az XV. század)
1542-1680-ig, a csekély ingadozásokat leszámítva, az arany értéke folytonosan növekedett. Németországban 1542-ben 1:11,27, 1680-ban 1: 15,10, Angliában 1552-ben 1: 11 1/10, 1717-ben 1:15 285/1364 és Franciaországban 1550-ben 1: 11,47 és 1679-ben 1: 14,91 volt a két fém értékviszonya.
Ezen a viszonyon csak a legujabb idők változtattak, mert átlagban számítva 1687-1700-ig 14,97-szer, 1701-40-ig 15,145-ször, 1741-90-ig 14,74-szer, 1791-1875-ig 15,638-szor volt drágább az arany az ezüstnél. Az ujonnan nyitott ezüstbányák és az ezüstgyártásban beálló javítások az ezüsttermelést tetemesen fokozták; mig 1860-ban a termelt arany sulya az ezüsthöz 1:5,47 és 1870-ben 1: 5,8 volt, (megj.: itt az 1848. évi kaliforniai aranyláz hatása érezhető: nőtt az aranymennyiség, csökkent az értéke) 1880-ban már 1: 14-re, 1890-ben 1:23,8-re és 1891-ben 1:24-re emelkedett. Ennek következménye az aranyérték folytonos emelkedése lett. 1876-ban 17,88-szor, 1879-ben 18,40-szer, 1885-ben 19,41-szer 1886-ban 20,81-szer, 1887-ben 21,15-ször, 1888-ban 22,01-szer, 1889-ben 22,10-szer, 1889-ben 19,75-ször és 1891-ben 20-21-szer haladta meg az arany értéke az ezüstét.”
A jelen pedig így néz ki: a mai napon a befektetési (0,9999 %) arany unciája 1433 dollár, míg a színezüsté 38 dollár 32 cent. A kettő közötti arány: 1:37,4.
Utolsó kommentek